A portálom fejlesztés alatt áll. Remélem elfogadjátok ezt. Szépséges napot és jó böngészést nektek! :)       

1. fejezet

Kopogott az eső az ablakomon. Kint korom sötét, csak néhány csillag világított az égen, amiket még nem takartak el a viharfelhők. A villámlás és mennydörgés már alábbhagyott, csak Zeusz gyermekei zokogtak tovább. Biztosan megint elkövettek valamiféle csintalanságot. Nekidőltem a falnak, lehunytam a szemem és csak hallgattam, az egyhangú dobogást, ami már-már úgy hatott rám, mint ahogy a síri csönd szokott. Olyan megnyugtató. Imádom az ilyen időt, az esőt, a villámokat. A nagy szürke felhőket. Feltápászkodtam az ágyamról, és egy olyan 10 cm-re kinyitottam az ablakot. Nem érdekelt, hogy becsorog a víz, csak kellett egy ilyen öt perc, amikor nem érdekel semmi, amikor kitisztíthatom a gondolataim. Megálltam az ablak előtt, és kibámultam a sötétbe. Mélyen magamba szívtam a friss, zöld illatú illatot, aztán lassan kiengedtem. Ezt a „gyakorlatot” még néhányszor elismételtem. Az ablakrésre pillantottam. Az eső valóban befolydogált a házba. Sóhajtottam. Becsuktam az ablakot. Visszarogytam az ágyra és felkapcsoltam a lámpát. Grimaszt vágtam. Nem volt hangulatom aludni, pedig igazán azt kellett volna. Már este tizenegy körül járhatott az idő. A hangulatom szomorúnak is mondható volt, de mégis olyan fenségesnek és felemelkedettnek, tisztának éreztem. Mintha magam is kint áztam volna a viharban és lemosott volna rólam minden koszt az eső. Álmos sem voltam, egy cseppet sem. Jobb karommal kotorászni kezdtem a fél kanapé alatt, könyv után kutatva. Szokásom volt, hogy sokszor fél éjjelen át olvastam és úgy aludtam el, hogy a könyvet még a helyére sem tettem vissza. Ezért landolt mindig az ágyam mellett levő puha, bőrkötésű kanapé féleség alatt. Nagy könyvkupac porosodott már ott. Ujjaimmal tapogattam a megfelelő könyv után, de mindegyiket vagy túl vastagnak, vagy túl vékonynak találtam. Emiatt a heverő zugának teljes tartalmát kikotortam az ágyamra. A fény még bántotta a szemem, ezért várnom kellett egy fél percig, hogy legalább a könyvek címét el tudjam olvasni. Volt ott fantazitól kezdve történelmin át még kötelező olvasmány is. De még csak a regényeket említettem. Divatmagazin, üdvözlőlap, kártya, és a tavalyi tájékoztatóm. Szép gyűjtemény, gondoltam. Legalább kajamaradék nincs itt, sóhajtottam tovább. Végül egy rongyos kötésű, majd’ hatvan éves könyv után nyúltam. A címe: „Két évi vakáció”.

Csak arra emlékszem, hogy agyonüt ez a bizonyos könyv és lehuppan az ágyra –a fejemmel együtt. Itt megszakadt a kép, azaz elaludtam.